Futócipő, virágkoszorú, békegalambok, békeperec, szappanbuborékok, egy elültetett fa, a Szív országának aranykapuja – úgy tűnik, a békének tényleg nincs kötelező forgatókönyve.
Amikor szeptember 19-ét a Világbéke Nulladik Napjának neveztük el, arra hívtuk az embereket, hogy a saját közösségükben, a saját ötleteikkel mutassák meg, mit jelent számukra a béke, az emberség és az élet tisztelete – akkor még nem tudtuk mi fog ebből kisülni.
Most már tudjuk, hogy például virágkoszorú, békefa, öt kilométer futás, hangtálfürdő, szappanbuborék, tóparti séta, gyerekzsivaj, ölelés és jó néhány fehér galamb.
Szeptember 19. éppen attól lett izgalmas, hogy minden közösség a maga módján nyúlt ugyanahhoz a gondolathoz. Volt, ahol néhányan találkoztak, máshol több generáció mozdult meg együtt. Akadt, aki futott, más sétált, fát ültetett, koszorút font, énekelt, piacolt, beszélgetett vagy egyszerűen megfogta a mellette álló ember kezét.
Ahogy sorra érkeztek a fényképek és az élménybeszámolók, az fogalmazódott meg bennünk, hogy a béke akkor igazán emberi, amikor mindenki hozzáadhatja a saját ötletét, személyiségét és örömét.
A Nulladik Nap történetei
Imrehegy – ahol a békegalambok tényleg szárnyra kaptak
A hatszáz lelkes alföldi településen több generáció készült együtt a napra. Napokon át készültek a fehér békegalambok, majd gyerekek, fiatal szülők, nagymamák és nagypapák együtt díszítették fel a falu fáját.
Verseket hallgattak, békéről beszélgettek, a végén pedig kézen fogva állták körül a fát, és együtt küldték üzenetüket a világnak: „Legyen végre békesség!”
Közben feltámadt a szél, a papírgalambok táncolni kezdtek az ágakon, a gyerekek futottak és nevettek, az asztalon pedig pogácsa, füge és üdítő várta a „békehírnököket”. Valahogy az egésznek olyan hangulata lett, amire az ember azt mondja: ilyenből jöhetne még.
Kiskunhalas – békeüzenetek egy hétköznapi találkozásban
Kiskunhalason a béke kilépett az ünnepélyes keretek közül, és beköltözött oda, ahol egyébként is találkozunk egymással. Beszélgetések és személyes békeüzenetek születtek, emberek álltak meg egymás mellett néhány percre, és egy hétköznapi közösségi tér egyszer csak valami többet kezdett jelenteni.
Győr – egy koszorú, amely útnak indult a Rábán
Győrben természetes ágakból, levelekből és fehér virágokból közösen fontak hatalmas békekoszorút a Rába partján, majd együtt helyezték a folyó vizére.
A közös alkotásban egyszerre volt jelen a természet, az együttműködés és a békés jövő iránti vágy. A koszorú pedig megtette azt, amit egy valamirevaló békeüzenettől elvárunk: nem maradt egy helyben, hanem elindult.
Futottunk a békéért – három generáció, öt kilométer
A béke ezen a napon futócipőt is húzott.
Egy 64 éves Ironman futó a világbéke jelével indult el az öt kilométeres versenyen, miközben magában azt ismételgette: béke, béke, világbéke árassza el a Földet. A versenyt megnyerte.
Férje eredetileg csak sofőrnek érkezett, ráadásul fájt a térde. Az utolsó pillanatban mégis feltűzette a pólójára a nagy békelogót, és úgy döntött, ő is nekivág az öt kilométernek. A célba érkezés ideje már mellékes volt.
Az ötéves unoka sem kívánt kimaradni a családi békemisszióból, ezért pedál nélküli kis biciklijével a nagypapa mellett ő is teljesítette a távot.
Egy család, három generáció, három teljesen különböző tempó – az irány mégis ugyanaz volt.
Baja – néhány perc csend a Duna fölött
Baján, a Türr-kilátónál összegyűlők megfogták egymás kezét és elcsendesedtek. Szappanbuborékok úsztak a Duna fölött, volt ölelés, meghatottság, könnyes szem és nevetés is.
A résztvevők számára ezen a délutánon a béke egészen közel került: egy kézfogásba, egy ölelésbe, egymás meghallgatásába és néhány együtt töltött csendes percbe.
A szappanbuborékok sorsáról nincs további információnk, de reméljük, messzire vitték az üzenetet.
Kiskőrös – séta, beszélgetés és egy kis béke a szívben
Kiskőrösön jó hangulatban, beszélgetve és zenét hallgatva sétálták körbe a tavat. Jutott idő egymásra, a természetre és arra is, hogy egy kicsit kiszálljanak a hétköznapok rohanásából.
A séta után egy jurta csendjében, békéért szóló hangtálfürdővel zárták a délutánt. A szervező később úgy fogalmazott, mindenki vitt magával valami láthatatlan, mégis fontos dolgot: egy kis békét a szívében.
Monor – amikor a szálak váratlanul összeérnek
Monoron egy kilencéves fiú szolgált a nap egyik meglepetésével. Amikor meglátta a Global Peace emblémáját, rögtön elmesélte, hogy az iskolájában már gyakorolják a békedalt, és készülnek egy flashmobra is, amelyben az ő osztályuk alkotja majd a békejel egyik szárát.
A játszótérre érkező családok és kismamák békeemblémás virágpálcikákat kaptak, egy nagymama pedig egy öleléssel válaszolt az ajándékra.
Ilyenkor válik igazán érdekessé egy kezdeményezés: valaki elindít egy szálat, valahol máshol pedig egyszer csak visszaköszön.
Zürich – a fehér virágokra mások is felfigyeltek
A Zürichi-tó partján fehér virágokkal és liliomokkal készült békekompozíció. Az arra járó gyerekek hamar felfedezték, fényképezni kezdték, fehér virágfejeket gyűjtöttek, majd más járókelők is megálltak mellette.
A nap végére a Magyarországról induló Nulladik Nap gondolata egy másik országban, más nyelvi és kulturális környezetben is megszólított embereket.
Ócsa – ahol a békének gyökere is lett
Ócsán faültetéssel kapcsolódtak a Nulladik Naphoz.
Kevés ennél egyszerűbb és szebb jelképet találhatnánk: amit ma elültetünk, annak idő kell, gondoskodás kell, gyökeret kell eresztenie, később pedig másoknak is árnyékot adhat.
Valahogy a békével is hasonló dolgunk van.
SZEPTEMBER 19. VÉGET ÉRT, DE A BÉKE SZERENCSÉRE NEM.
A Nulladik Nap egyik legjobb felfedezése számunkra az lett, hogy ugyanazt a szándékot milyen sokféleképpen lehet életre kelteni. Ehhez nem szükséges országos rendezvény, hatalmas színpad vagy különleges alkalom. Sokszor elég néhány ember, egy jó ötlet és az elhatározás, hogy most valamit együtt teszünk.
A szeptember 19-én megszületett ötleteket szabadon lehet továbbvinni, újragondolni és „lemásolni”. Ha megtetszett az imrehegyi békefa, ültessetek vagy díszítsetek sajátot! Ha a győri virágkoszorú fogott meg benneteket, indulhat újabb koszorú egy másik folyón. Jöhet békeséta, futás, piknik, közös alkotás, öt perc csend, koncert, faültetés vagy valami egészen új, amire mi még nem is gondoltunk.
A jó ötleteknek nincs szerzői jogdíjuk nálunk. Vigyétek őket!
Különösen örülnénk annak, ha a béke gondolata lassan belefolyna a már meglévő ünnepeinkbe és közösségi alkalmainkba is! Egy falunapon, szüreti ünnepen, iskolai rendezvényen, családi napon, koncerten vagy sporteseményen is helyet kaphat egy közös békeüzenet, egy fa, egy dal, egy perc csend, egy alkotás vagy bármilyen gesztus, amely közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Így a béke nem kap évente egyetlen napot a naptárban, hanem lassan természetes része lehet annak, ahogyan ünneplünk, találkozunk és közösséget építünk.
Ha pedig bárhol, bármikor békéért szerveztek valamit, adjatok hírt róla nekünk! Küldjetek történetet, fényképet vagy videót, mert ezeket a kezdeményezéseket a jövőben is szeretnénk megmutatni egymásnak!
A Nulladik Nap részletes történeteit és folyamatosan érkező élménybeszámolóit a Global Peace Facebook-közösségben gyűjtjük. Hívjátok meg az ismerőseiteket ebbe a csoportba!
A Nulladik Nap megmutatta, milyen sokféleképpen tudunk békét teremteni magunk körül. Most arra vagyunk kíváncsiak, mi mindenre képes még a fantáziánk.